Már nem szól úgy a mese mint régen..

• Amikor kicsi voltam tehetetlen nem tudtam hogy is működik az élet. Pl.. ha meghal valaki egy kis idő után vissza jön az illető hát.. pont a 4-et töltöttem be amikor rá pár hétre elvesztettem az életem egyik legfontosabb személyét az apukámat .. imádtam..  én csak vártam hogy egyik este be jön betakar és jóét puszit ad  , de nem.. soha nem jött.  lassan azt hittem elfelejtett .. Nézegettem a  közös képeket ... de azt hittem csak késik.. de meg fog jönni majd bekopogtat az ajtón , de nem így történt.. Most 15 éves fejel írok.. és tudom már nem jön vissza soha sajnálom.. de nem tudom , nem is emlékszem hogy nézet ki vagy hogy most milyen lehet , milyen illata lehet milyen az ölelése és puszija .. és ahogy növők fel egyre jobban érzem  hogy nincs velem.. elmondhatatlanul hiányzik.. amikor ő meghalt.. fele életemet magával rántotta.. és elvitte.. Félek hogy nem lesz ki mondja milyen büszke is vagyok rád.. De ha megfeletkeznék az arcáról csak elő kapom a  fényképeket , amiken még együtt nevettünk nagyokat ,  azt hiszem páran tudjátok milyen érzés mikor mész fel  első osztályba és nincs veled az apukád ki a  füledre súgja: büszke vagyok rád ..            
• "Egyszerűen csak  hiányzik az a  rész amit akkor magával rántott a  semmibe  "