Tudom amikor kicsi voltam mindig nagy akartam lenni , és nem értettem akik nagyok miért akarnak ismét kicsik lenni. Mostanában azt hiszem teljesen megértettem.
Hiányzik apa amikor kicsi voltam még élt , hiányzik az ovi és hiányoznak az oda vésett szerelmek , eskük , szavak ,amikor játszhattam babával és senki sem nevet ki , és foghattam anya kezét amikor oviba kísért.
Amikor semmi sem függőt tőled , és senki. Amikor bármit megcsinálhattál max kikaptál.És nem kellett azon paráznod hányas lesz-e a dolgozatod vagy hogy meg-e buksz.
És amikor ezek lassan eltűnnek az életedből olyan mintha felébredtél volna és csak egy szép álom lett volna , egészen idáig.
Aztán jönnek a csalódások megismered igazából a szerelmet, van amikor ez rosszul sül és megismered a másik oldalát a dolognak. pl.. amikor te kedveled az illetőt bármit képes lennél érte megadni ő le se szar. !
Aztán .. itt vannak az általad hozott döntések ami 15 éves fejjel elég nehezek .. pl.. hova menj tovább tanulni ,vagy hogy most mi a lófaszt kezdj ezzel a sráccal amikor megbántani se akarod és ő szeret.
Azt hiszem minden a feje tetejére állt , pár év alatt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése