Átbaszott az élet párszor és kicselezett.Elvette tőlem azt akit a legjobban szerettem.Megfosztott az álmomtól .Megfosztott a boldogságtól.Így kerestem mindenkiben .. de sikertelenül.. mindenki eltiport. és átnézett rajtam.
Volt aki meg sem próbált meghallgatni..És elküldött a picsába.Logikus ássuk el annak az érzéseit akik gyengébbek nálunk.Lassan megutáltam az embereket.De közben mégis voltak barátaim akik minden sérelmem ellenére bármit csináltam kiálltak mellettem.Ez tartott életben és ez kísért minden hová bármerre mentem. Aztán elfogyott az önbizalmam nem mintha most lenne. De egy srácban sem bíztam meg.. kezdem bele unni, közben lehet eldobtam magamtól a boldogságot.Nem érdekelt !.Naiv vagyok. ! Elhiszek minden szépet,jót. És túl érzékeny vagyok na és hamar leszek szerelmes ! És untam hogy bármennyire harcolok mindig pofára esek. Pedig csak szeretni akartam valakit minden hátsó szándék nélkül.Vagy túl sokat kértem ezzel ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése